“8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás…”
Nagy Feró és a Beatrice
Sokszor nekifutottam már, hogy ezt a logikusnak hangzó életritmust átültessem a gyakorlatba – a vodkát és hasonlókat leszámítva. Annyira logikusnak hangzik.És olyan időmilliomosnak érzi magát az ember erre a gondolatra. Hát nem? 8 órát alszom, dolgozom, még mindig marad 8 teljes óra. De valahogy mégis elrohannak a napok, és a 8 óra szórakozás valahogy nem teljesül. Sokszor a pihenés se igazán, és a gyerekek mellett dolgozni se sikerül, pedig bőven vannak terveim. Hova tűnik a nap? S hogy mégis sikerüljön, mi lehet a trükk? Van egy csomó járulékos dolog, amit csinálni kell. Ez mind a szórakozás rovására megy, ha a 8 óra alvás és munka fix. (Én jelenleg nem vagyok állásban kicsi gyerekek mellett, mégse jön ki a matek…) Nem szeretnék tágítani: 8 órát akarok szórakozni. Úgyhogy – szórakozásként szeretném megélni a fogmosást, készülődést, főzést, takarítást, a várakozást, a közlekedést, az ügyintézést, mindent, mindent, mindent. És tovább megyek: a munkát és a pihenést is.
